Már megint – vagy még mindig? – Schmitt Pál. Agyonrágott csont, hamarosan emlékezni sem fogunk rá, annyira felejthető, semmi ember volt, mégis, el kell mondanom, ami dühít.
Ahogy mártírt csináltak belőle. Ahogy állva, vastapssal kísérve vonult ki az ülésteremből.