Nyugdíjas gondolatok, 2013. november végén

Elnézésüket kérem, én itt és most először egy októberi jeles napról szeretnék szólni.
Nem tettem eddig, mert úgy gondoltam, hogy sokan és sok mindent elmondanak róla mások.
Hogy mégis megteszem, annak miniszterelnökünk ünnepi beszédének egy mondata az oka: „Hadrendbe kell állítani csapatainkat…..” mondotta mindezt katonák gyűrűjében, kb. 50 fős díszbe öltözött katona előtt.
Biztos, hogy erről szólt október 23? Helye volt a katonáknak és a harci beszédnek az ünnepi dobogón?
Ami azt illeti, megdöbbentésről az ellenzék is gondoskodott: nem valami jól sikerült a délutáni nagygyűlés.
Akik örömmel látták, hogy végre megmozdult valami, és az ellenzék 8 jeles vezetője egy színpadon lép fel, mond beszédet, korán örültek.
A történtekhez csak annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy az MSZP elnökét egy sokkal jobb felkészítő csapatnak kellene körülvenni.
A váratlan helyzetet ragyogóan lehetett volna a saját javára fordítani: pl. ha összetépi az előre megírt beszédet, és rögtönöz egyet a tömeg hangulatának megfelelően.
Mesterházi Attila tehetséges, fiatal politikus, kellő rutin nélkül. A stábja feladata lenne őt felkészíteni a rendkívüli helyzetekre.

Rendkívüli helyzetekben pedig nincs hiány, szinte naponta történik valami rendkívüli, váratlan, hihetetlen dolog.
Itt van mindjárt a miskolci könyvégetés – egyes médiák szerint tudatlan, félrevezetett fiatalok jelentéktelen „balhéja.”
Felidézem: november 9-én, a Kristallnacht (1938 nov. 9-10-én Münchenben a nácik betörték a zsidó tulajdonban lévő üzletek kirakatait, és felgyújtották azokat, a törött üvegcserepekre utal az elnevezés) évfordulóján, Miskolcon könyvet égettek az újnyilasok. Jelzem: azok az újnyilasok, akik nincsenek is, mert a törvény betiltotta a létüket.
Főleg Radnóti- kötetek égtek. És - milyen érdekes véletlen! – néhány nap múlva egy autós „véletlenül” összetörte a költő szobrát Abdán, ahol az alig 32 éves, az egyik legnagyobb magyar költő éhségmenetben, munkaszolgálat közben elpusztult és tömegsírba temették.
Hölgyeim és Uraim! A XXI. században élünk. Túl vagyunk a  XX. század szörnyűségein, szerencsésen túléltük, fellélegezhetünk. FELLÉLEGEZHETÜNK?????
Tudom, hogy O.V. azt nyilatkozta: „ hazánkban nem kell senkinek félnie, mindenkit megvédünk”.
Hogy akar megvédeni, ha a törvény szavának nem tesz eleget?! A betiltott Magyar Gárda helyett az Újmagyar Gárda fekete egyenruhás tagjai masíroznak, Horthy-kultusz virágzik, a volt kormányzónak tereket, utcákat, szobrokat szentelnek?
Hogy Horthy mit csinált, mindenki tudja (aki pedig nem, az jól teszi, ha utánanéz). Nem beszélek a zsidókról, hiszen egyesek szerint mentette őket, mások szerint nem.
Az ő saját szavait idézve: „nálam nagyobb antiszemita nincs … de szükségünk van rájuk”.
De mi van a második magyar hadsereggel, azzal a 100 ezer katonával, akik a Don-kanyarban pusztultak el az ő parancsára? Erről ez a nép elfeledkezik? Hány ember nagyapja tűnt el ott?
Jól átgondolták ezt a szobor-ügyet?
Arról már nem is beszélek, hogy egy tiszteletes, „Isten szolgája” vállalja fel ezt az ügyet, bemocskolva ezzel a saját egyházát is – amelynek egyébként sokkal határozottabban kellene állást foglalni.
Mi jöhet még ez után?!

Vidámabb dolgok is történtek: a képviselő urak és hölgyek utaztak Nyírlugosból Rómába – persze csak szerényen, az iskolabusszal, hogy jöhessenek a rokonok is.
De Debrecen! Az igen! Nem adták alább: egyenesen Floridába mentek. Futotta: a kormány elengedte a tetemes adósságot. Hogy ki fogja helyettük kifizetni? Hát persze hogy mi, adófizetők. De hogy buktak le? Egyikük posztolta a képeket a közösségi oldalon. Szép vidéken jártak. Hogy ne legyen ügy (?!) gyorsan befizették a költségeket, így polgármesterük mondhatta az újságíróknak: nincs miről beszélni.

Aztán itt van Fülöpháza és az ő polgármesterének ügye. Jól elveri az asszonyt – aztán a vak komondorra fogja – azután bevallja, hogy szánom-bánom, mégiscsak én voltam – azután átül a függetlenekhez és továbbra is ott ül a Parlamentben, képvisel minket, dönt a sorsunkról. Büntetés? Ja, persze, az is volt – azok a képviselőnők kapták, akik festett monoklival tiltakoztak a „tisztelt úr” ottléte ellen.
Ez tömény komédia – lenne, ha nem rólunk szólna. Így tragikus.

Örömhír: Rogán Antal V. kerülete a tanyafejlesztési programra(!!) kiírt pályázaton nyert 220 millió forintot! Hurrá! Igazán ráfér a Váci utcai, vagy a Sas utcai tanyákra a felújítás!
Tisztelt Hölgyek - Urak! Önök NEM a heti vicclapot olvassák!

Már csak azt árulja el nekem valaki (aki tudja) hogy miért is kell a jegybank kommunikációs programjára 6 milliárd forint?!
 Persze tippem Nekem is van, de Önöknek? A legjobb ötletet beküldő számíthat egy könyvjutalomra.
 
Már csak egy kérdésem van: mi lesz Kishantossal? Tudják, ez egy 20 éve, egyetemeken oktatott módszerekkel működő, európai hírű biogazdaság, 25 család megélhetését biztosította – idényben többekét - és a most kiírt pályázaton nem ők nyerték meg a földterületet.
Csak jelzem: egy ilyen biogazdaság földjét egy (!!) vetéssel 15 évre tönkre lehet tenni.

Végül – hogy egy kicsit jobb hangulatunk legyen – engedjék meg, hogy ezen a fórumon is nagyon nagy szeretettel és tisztelettel köszöntsem a november 18-án 91. évébe lépett Göncz Árpádot. Isten tartsa meg közöttünk jó erőben és egészségben!


Budai Juli