Interjú Szabados Ákos polgármesterrel

Viharos évet hagytunk magunk mögött. Árvíz, pusztító szélvihar, választási kampányok miatt hisztérikus hangulat, TV-székház elleni ostrom, tüntetések országszerte, hogy csak néhány dolgot említsünk. Mindezek után szilveszterkor még a föld is rengett alattunk. Mi várható idén? Bár nem tévedhetetlenek, a politikai elemz?k többsége forró tavaszt jövendöl. Az elmúlt év tapasztalatairól, az idei esztend?vel kapcsolatos várakozásokról beszélgetünk Szabados Ákos polgármesterrel.

                                        

Nyugalom és párbeszéd 

-         Milyennek ítéli, milyen volt 2006?

-         Összességében sikeres. Az elmúlt négy évben végzett munkának köszönhet?en a tavaszi országgy?lési- és az ?szi önkormányzati választásokat megnyertük Pesterzsébeten. Akadtak persze közöttünk, akik ennél jobb eredményre számítottak, azt remélték, hogy a 2002-es év elsöpr? választási gy?zelmét megismételjük, és ezért most csalódottak. Pedig nincs okuk rá, ?sszel a 16 választási körzetb?l tizenkett?ben szocialista jelölt gy?zött, a képvisel?i testületben a folytatáshoz, a nyugodt munkához szükséges min?sített többséget is meg?riztük. Bebizonyosodott az is, hogy Erzsébeten ugyan többségében baloldali érzelm? emberek élnek, de a kormány intézkedései miatti elégedetlenség, a szimpátia csökkenés nálunk is éreztette a hatását, és ez a leadott szavazatokban is megmutatkozott. De mindent összevetve, reális eredmény született.

-        Nyugodt munkát említett.

-         Most akkor egyben a vágyaimat is kifejeztem. Rendet, nyugalmat, józanul gondolkodó emberek közötti párbeszédet szeretnék! Az országnak most erre van szüksége. Ha rend van, az ember dolgozhat, s azt megfizetik, a családoknak nincsenek éget? megélhetési gondjai, a gyerekeket tisztességesen tanítathatják, akkor nyugalom is van, akkor szinte minden van. Nem vagyok naiv, látom, erre a nyugalomra most még kevés az esélyünk, s err?l leginkább a politika, mi politikusok tehetünk. Pedig ideje lenne belátnunk, hogy a politikai ellenfél is gondolkodó lény. Még az is megtörténhet, hogy id?nként neki van igaza. Ezért kell meghallgatni egymást, ezért kell figyelni a másik oldal véleményére is. 

-         A politikai felel?sök megjelölésénél többes számot használt.

-        Nem véletlenül beszéltem közös felel?sségr?l. Nem akarom bagatellizálni a szerepét, de azt ugyan ki állíthatja, hogy a felfokozott hangulatért, az ország jelenlegi helyzetéért csak a miniszterelnök a felel?s? Vitában ez elmondható, de nem hiszem, hogy az emberek azért mentek az utcára, mert a választások el?tt becsapta ?ket. Nem az ? csalódott hívei ostromolták meg a Magyar Televízió épületét. Nem is ?k tüntettek az utcákon. Az elkövet?ket, s az okokat másutt kell keresni.

 -         A felzárkózási programban? Az államháztartási hiány miatti intézkedésekben?

-        Messzebb kezdeném az okok keresését! Négy és fél éve, bár már akkor is jelent?s gondjaink voltak, az országgy?lési választások miatt egymásra licitáltak a pártok. Meglév? gazdasági nehézségeinket a Medgyessy-kormány „száznapos” programja feler?sítette. Tudta mindenki, hogy a jóléti rendszerváltás, az emberek életkörülményeit egyszerre jelent?sen javító intézkedéseket nem engedhetnénk még meg magunknak. Azokat nem viselte volna el egy nálunk tehet?sebb ország sem. Mégis a csodákban vagy abban bízva, hogy majd csak túl leszünk a gondokon, a parlamentben – talán az MDF kivételével – mindenki megszavazta az intézkedéseket. Teljes volt az egyetértés abban, hogy éljenek végre jobban a magyar emberek. Most ennek a hatásait is nyögjük. Sokan kérdezik, miért van az óriási államháztartási hiány, hová lett a pénz? A válasz egyszer?: közösen elköltöttük. Pedig mindenki érezte, takarékoskodni kellene, az osztogatás helyett azonnali reformokra lenne szükség, de balszerencsére, újabb választás következett.

 -        Újabb ígérgetési spirállal.

-        A két nagy párt közé azért nem tennék egyenl?ség jelet. Az elvégzett munka mellett azért nyerhettünk az áprilisi választáson, mert a lehet?ségekhez közelebb állva, kevesebbet ígértünk. Nem akartunk egy szájjal egyszerre hideget és meleget is fújni. Nem ismételtük mindenütt, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve. És nem ígértük azt, hogy bár rossz a helyzet, ha ránk szavaznak, úgy 4-4500 milliárd szétosztunk. Az emberek ugyanis megtanultak számolni. 

-          Dübörg? gazdaságról is hallhattunk, önök is rózsaszín?bbre festették a jelent, a jöv?t.

  -          A gazdaság jól is teljesített, a kiadások nagyok. És azt sem szabad elfelejteni, hogy szándékosan senki sem akar választást veszteni. Nálunk úgy t?nik, a parlamenti választás élet-halálra szól. De utána sincs percnyi nyugalom sem, azonnal kétségbe vonják az eredményeket, a kormány legitimitását. Az új kampány pedig – bár a régi még be sem fejez?dött – azonnal elkezd?dik. Megjegyzem a választás amúgy, négy évre szólna. Embereket az utcára vinni, ott politizálni pedig felel?tlenség. Demokráciában a hatalmat csak választás útján lehet megszerezni. Ezért döbbentett meg, töltött el iszonyattal, ami tavaly szeptemberben, októberben az utcákon történt.

 -          Nem érezte el?re a puskapor szagát?

 -         Kellett volna? Demokrataként vallom, mindenki szabadon nyilvánítson véleményét. Tüntethet is, ha elégedetlen, ha valamivel nem ért egyet, és ha a demokratikus „játékszabályokat” betartja. De másokban nem kelthet félelmet. Az oktalan, a csak azért is rongálás, a barikádok emelése nem demokratikus véleménynyilvánítás. Az ?szi események 1956-os forradalommal egy szintre emelése pedig megengedhetetlen. Ötven éve a pesti srácok a demokráciáért, a szabadságért harcoltak. Most nem tudom pontosan, hogy kik, s miért vonultak az utcára. A demokráciát, a szabadságot nem a kormány veszélyeztette. Bevallom, azokban a napokban elbizonytalanodtam. Nem értettem, mi történik körülöttem. Aztán az erzsébeti emberekkel folytatott beszélgetések meger?sítettek abban a hitemben, hogy nem nekem kell visszavonulót fújnom. Hiszem, hogy történelmi lehet?ség el?tt áll az ország, végre felzárkózhatunk Európához. De ehhez, még ha nagyon fájnak is, a reformokra szükség van.

 -         S, ha ez sem sikerül? 

-         Talán lesznek hibák, rossz döntések is, de a legnagyobb hiba az lenne, ha elodáznánk a reformokat, és nem tennénk semmit. Eddig rosszul kommunikáltunk, nem gy?ztük meg az embereket, hogy miért van szükség ezekre a sokszor húsbavágó lépésekre. Pedig ha ?ket nem sikerül megnyernünk az ügyhöz, ha nem támogatják az elképzeléseket, a reform sem sikerülhet. Nehéz lecke ez: saját b?römön is érzem az intézkedések hatását. S tudom, hogy ez sok embert még inkább sújt, nekik jobban fáj, náluk még nagyobb szükség lenne minden forintra. De sajnos, nincs más út. Most a saját, a gyerekeink, az unokáink jöv?je a tét.

 -         Sokan önkormányzati cs?dökkel riogatnak, itt is újra kezd?dik a hét sz?k esztend??

-         Eddig sem mentünk cs?dbe, ezután sem fogunk. Igaz, minden lehet?séget megkeresünk, hogy takarékoskodjunk. Véget vetünk annak a gyakorlatnak, hogy azért mindenhova egy kicsit adjunk. Ennek nincs értelme. De miel?tt megkérdi, ez nem azt jelenti, hogy intézményeket zárnánk be, csak azt, lesz, amit kiemelten támogatunk, s lesz, amit egyáltalán nem.

 -         Az alakuló ülésen azt ígérte, a pártokon felül szeretne dolgozni. Nem nézi, melyik párttól érkezik a javaslat, ha jó az ügy, mellé áll.

 -         Politikában az baj, ha valakinek az ülésrendje határozza meg az álláspontját, s nem azt nézi, ez jó-e a városának, hanem azt, hogy ez tetszik-e a frakciójának. Harmadik polgármesteri ciklusomat kezdtem. Akadnak, akik hibámul róják fel az örökös konszenzus-keresést, de én azért kitartanék mellette. Ideig-óráig lehet er?b?l politizálni, de hosszú távon csak a nyitottság, a közös ügyekért való összefogás visz el?re. Pesterzsébeten most erre a közös gondolkodásra, közös munkálkodásra, és persze rendre, nyugalomra van szükség. 

(Megjelent: Pesterzsébet 2007. január 23-ai számában)